Okai

Bár nincsenek biztos adatok a meszes íngyulladás kialakulásának okairól, számos általánosan elfogadott elmélet létezik. A legszélesebb körben elfogadott elképzelés szerint az öregedési folyamat részeként vagy talán mechanikai tényezőkből kifolyólag – például az inak gyakori összenyomása okán a kar rendszeres fej fölé emelése miatt – romlik az oxigénellátottság a rotátorköpeny inaiban.
A meszes íngyulladás kialakulásának folyamata több szakaszban történik. Az első szakaszban az ínsejtek metapláziás változáson mennek keresztül, amely következtében lehetővé válik a kalciumkristályok képződése és lerakódása. A második szakaszban a sejtszövetek és a test normális biológiai válaszai elősegítik a kalcium felszívódását, így a rotátorköpeny érintett inai gyógyulni kezdenek.
A meszes íngyulladásban szenvedő betegek általában fájdalmat tapasztalnak, annak ellenére, hogy általában az érintett ín már a reszorpciós (gyógyuló) fázisban van. Azt, hogy a reszorpció során az emberek gyakrabban érzik a fájdalmat, az okozza, hogy a kalciumlerakódás területén az ín nagy nyomásnak van kitéve.
Érdekes információt szolgáltatott egy tanulmány, amely szerint a népesség 75%-a lehet érintett a meszes íngyulladásban, de mivel fájdalommentes és/vagy nem elég súlyos, így nem fordulnak orvosi segítségért.

A betegségben szenvedőknél 10%-os eséllyel alakul ki meszes íngyulladás a másik vállban is. Bár sok beteg gyorsan javul, az esetek mintegy felében a tünetek (a fájdalom) elég intenzívek ahhoz, hogy gátolják őket foglalkozásuk vagy a házimunkák elvégzése során.
A legtöbb beteg fájdalmat és a váll akár merevségig fajuló funkcionális mozgáskorlátozottságát tapasztalja.

Diagnózis

A fájdalom a legfontosabb, leggyakoribb és leginkább állandó tünet. A betegek általában az elülső és/vagy oldalsó régióban fellépő vállfájdalmakra panaszkodnak. A kar felemelése éles fájdalommal jár, mértéke néha megdöbbentően intenzív lehet. Ez az egyik oka annak, hogy a betegek hajlamosak túlságosan kímélni beteg karjukat.
A betegeknek néha úgy tűnik, hogy nem tudják mozgatni karjukat és a válluk be van merevedve, de a merevség csupán másodlagos a fájdalomhoz képest. A betegek izomgyengeségre is panaszkodnak, és komoly nehézségeik lehetnek karjuk válluk fölé emelése során. A fájdalom többé-kevésbé folyamatos, állandó súlyosbodási epizódokkal. Hangsúlyozni kell, hogy a fájdalom éjszaka is jelentkezik, függetlenül a mozgástól.
Egy egyszerű röntgenfelvétel is elegendő lehet a rotátorköpenyben felhalmozódott kalciumlerakódások kimutatására. Előfordulhat, hogy az AP vállfelvétel nem elegendő, ezért a vállsebész kiegészítésként kérhet ki- és berotált karról készült röntgenfelvételeket is. A szonogram is hasznos, valamint egyéb informatívabb képalkotó vizsgálatok, mint a CT és az MR, amelyek szintén kimutatják a kalciumlerakódásokat, de nem szükségesek a diagnózishoz.