Mit nevezünk piriformis-szindrómának?

A piriformis-izomszindróma, vagy ismertebb nevén a piriformis-szindróma, olyan kóros állapot, amely isiászhoz hasonló fájdalmat okoz, s ez annyira gyakori, hogy emiatt egyes szerzők álisiászként is definiálják. Ha a hasonló fájdalmat okozó patológiák, úgymint a gerincsérv, a lumbalis stenosis, a neoplasztikus elváltozás vagy a haematoma az ischiocruralis izmokban biztosan kizárhatók, akkor a piriformis izmot fontos megvizsgálni. Valójában az isiász jellegű fájdalom kiváltó oka gyakran a piriformist érintő problémákban keresendő.
A kórkép az alagút-szindrómák csoportjába tartozik. A n. ischiadicus kompresszió alá kerül a hiatus infrapiriformisban. További okok lehetnek a m. piriformis kontraktúrája vagy valamilyen anatómiai sajátosság – a n. ischiadicus futhat a m. piriformis alatt, felett, de akár az izom rostjai között is. A kompresszió tünete lehet a comb hátsó felén, illetve az ülőgumó környékén jelentkező fájdalom, esetleg zsibbadás, az ülőideg által beidegzett izmok gyengesége, továbbá a m. piriformis feszes tapintása, nyomásra érzékenysége. A tüneteket fokozhatják bizonyos testhelyzetek vagy mozdulatok, mint például az ülés, a hajolás és az emelés.

.

Okai

A piriformis-szindróma multifaktoriális etiológiájú kórkép: a szakirodalom a traumát jelöli meg leggyakoribb kiváltó okként. Egyéb okok lehetnek még: a végtaghosszkülönbség, a piriformis myositis, a fokozottan pronált láb és a különböző csípőműtétek.
Az intenzív lábhasználatot igénylő tevékenységek bizonyos típusai is fokozhatják a probléma kialakulását. A sportolók közül fokozottan érinti a kerékpárosokat, a futókat, a táncosokat és a kenusokat.

.

Tünetei

A piriformis-szindróma tünetei változatosak. Gyakran érez fájdalmat a páciens – melyhez időnként paraesthesia társul – a hát alsó részén, a gluteális régióban, a láb és a comb hátoldalán, valamint a talpon. Egyéb jelei és tünetei a mozgásdeficit, az érzékcsökkenés az alsó végtagok egyes területein, valamint az izom lefutásának megfelelő duzzanat a sacrumtól a trochanter majorig.
A tünetek gyakran akutan jelentkeznek, ha az egyén hosszú ideig ült, különösen berotált combcsonttal, illetve nagyon intenzív sport- vagy munkahelyi tevékenységek után, mint például futás, tánc stb.

Diagnózis

A piriformis-szindróma diagnózisát rendszerint klinikai vizsgálattal támasztjuk alá. Néha szükség lehet egyéb kiegészítő vizsgálatok elvégzésére, mint például az EMG, a CAT scan és az MRI.
A Freiberg-, a Pace- és Nagle-tesztek a legelterjedtebb klinikai vizsgálatok közé tartoznak a patológia diagnózisa során.
A Freiberg-tesztben a páciens hason fekvő helyzetben van, passzívan hajlítja a térdét 90°-ban, majd kifelé mozdítja a lábát (így a csípőízületben berotáció jön létre). A teszt akkor tekinthető pozitívnak, ha az izmok nyújtása fájdalmat és ülőideg-kompressziós tünetet okoz.
A Pace- és Nagle-tesztben a páciens ül, és izometrikus abdukciós csípőkirotációt végez az orvos kezének ellenállásával szemben. Ha a vizsgálat pozitív, az izom átmérőjének növekedése az összehúzódás okozta feszüléssel együtt myofasciális és kompressziós fájdalmat vált ki. A diagnózishoz használt más vizsgálatok a fenékpalpáció, a Saudek-teszt és a Mirkin-teszt.

.